When Love Will Overcome vol2

Na, itt van a másik új dal az Asymmetry-ről. Érdemes figyelni rá, a Karnivool-tól hasonlót eddig még nem nagyon hallottunk:

Amióta a legendás Oasis formátum feloszlott és a kicsi Gallagher (Liam) a tagokat egybetartva létrehozta a Beady Eye-t, addig a bratyó (Noel) szólóban folytatta a zenei pályát. Mivel mindketten fanatikus focirajongók (Man City drukkerek, ha valaki még nem tudná), ezért első munkásságuk összecsapásának végeredményét stílusosan hadd jellemezzem úgy, mint egy soccer meccset. Nos, Noel a High Flying Birds-zel simán behúzta a rangadót 3-1-re a Beady Eye Different Gear, Still Speeding üdvöskéje ellenében. Noel-nél érezhető volt, hogy már várta ezt a pozíciót, hogy teljesen kibontakozhasson és lesöpörte a szárnyait bontogató Beady-t, ahol a lemezen voltak ugyan kellemes pillanatok, de nagyon érezhető volt még az útkeresés és a bizonytalanság. Szóval nekem az első albumuk középszerű lett. Amikor kijött, hallgattam pár napig és azóta sem vendégeskedett a lejátszómban.

Viszont, a BE már egészen más fekvésű leányzó (na, nem a borító miatt...). Egyrészt, kicsit visszanyúltak az Oasis gyökerekhez és "tudjuk, mitől döglik a légy" alapon bekezdenek egy olyan számmal, mint a Flick of the Finger:

Akinek minimális kötődése is van az Oasis-hez pozitív értelemben, azt hiszem, annak felesleges magyarázni, hogy ez egy nagyon erős nóta, albumnyitónak aztán meg pláne. Másrészt, van itt valami fiatalos lendület, újításra való törekvés is. Nem tudnék kiemelni konkrétan dalokat, mert végigvonul az egész lemezen ez a feeling. Mintha Liam most találta volna meg a hangját, vagy tudta volna igazán kifejezni önmagát, először az Oasis gameover-je óta. Azt nem tudom, Noel milyen válasszal áll majd elő, de erre az albumra szerintem ő is büszke lehet. Komolyan.

Mióta az Emarosa-ból menesztették, Jonny Craig szólókarrierjére összpontosít  - talán saját magával nehezebb összevesznie, mint más emberekkel, ha zenekarban dolgozik (sic!). Idén jelenik meg új albuma, amiről május 14-én jött ki az első single, plusz videóklip. Azt leszámítva, hogy láthatóan minimál költségvetéssel készült a klip, és az egyszeri nézőnek hamar tengeribetegsége lesz a folyamatosan körbe-körbe forgó kamerától, a zene jó, Jonny hangja szépen szól, tehát összegezve, az album várós :-)

Ez a perc is elérkezett. Az ausztrál progrock istenségek szépen hódítgatják Európát, ez év június 11-én hazánkban is tiszteletüket tették a Haelo zenekar hathatós közreműködésével, így a magyar rajongótábor (aki volt olyan szerencsés, és el tudott menni - arra külön irigy vagyok :-) ) is sűrűn bólogatva tombolhatott a műfaj új prófétáinak muzsikájára.

És ha mindez még nem lenne elég csemege - 2013. július 19-én érkezik az új album, sorban a harmadik, "Asymmetry" címmel. Pár napja már elérhető az első single, We Are című dalukkal. Klip is készült hozzá. A srácok tuti látták a Melankólia című filmet, mert hasonló vészterhes, torokszorítós hangulatot áraszt a képi világ. És a zene! Fantasztikus, borzongató, ugyanakkor felemelő, és valami eszméletlen különleges. A Karnivool nemcsak hogy betölteni látszik azt az űrt, amit a TOOL hagyott maga után, de valami olyat alkot, amit nem tudok megfogalmazni. Ne hagyjátok ki. 

Tessék. Megint kicsit nem figyelek, csak egy kicsit és egy számomra meghatározó banda úgy tol a pofámba új albumot, hogy még az előkészítésről is lemaradtam. Hiába, nehéz a jómunkás ember élete. Olykor.

Nehéz elfogulatlanul írni olyan formációról, akiknél minden újdonság olyan nekem, mintha aranyat szarnának. Mégis, azt be kell vallanom, hogy az Option Paralysis-tól annó nem dobtam be az elvárt hátast. Meg is ijedtem, mert a One of us első dala, a Prancer úgy nyit, mintha az emlegetett, előző albumról lenne valami felböfögött, visszamaradt köpedék gyomorsavval. Itt megjegyezném, hogy a Hero Of The Soviet Union is ugyanezzel az ismert képlettel indít, hogy aztán ezek az akasztanivaló idióták a pofánkba röhöghessenek.

Ugyanis, szerintem...ez az eddigi egyik, ha nem a...legkirályabb TDEP album. Csak az előzőleg említett negatívumot tudom felhozni, mást tényleg nem, pedig kutakodtam volna...de nem hagyta az újszülött. Szóval a Prancer második felétől beindul a formula és az új album hazavág, kész. Fel nem fogom, hogy sikerült három perces nótákba a matekmag szent megtartásával epikus íveket beiktatni, de sikerült. Komolyan mondom, az Understanding Decay-ben például mintha leszakadna egy világ és megszületne egy új, az album címét adó szám pedig az eddigi legdallamosabb szerzeményük, ami a végén óriásvasalóként simítja ki a szürkeállomyánba ragadt kétkedő ráncokat.

Itt a klippes nóta, tessék megnézni és nem aggódni:

Summa summarum: újabb lépés befelé az őrület mezsgyéjén és újabb lépés kifelé a szélesebb rajongótábor felé. Komprumisszummentes zseniális folytatás, ahol az eddig jellemző hideg precizitás és kaotikus kakófónia epikus magaslatok vonalaival metsződik úgy, hogy nem restek maguktól lopni azt, ami eddig bevált. Briliáns lemez, tényleg.

ide a blog.hu-ra a bedöglött freeblog helyett. Újult erővel csapunk a lecsóba, jönnek a posztok, a zenék, mert egész jó évnek nézünk elébe (voltak is már jó cuccok az esztendőben). Nem is szaporítanám a szót, beszéljen helyettem az első delikvens.

(aki nem tudná, innen jöttünk: http://wlwo.freeblog.hu/ )