Steven Wilson (aki nem ismeri, gyorsan szégyellje el magát) és az izraeli Aviv Geffen kollaborációjának gyermeke, a Blackfield negyedik állomásához érkezett. Ez a projekt mindig is más volt, mint a Steven fő zenekarának, a Porcupine Tree-nek a zenéje vagy Steven solo projektje. A Blackfield érzelmes, lebegős világát nagyon szerettem az első két albumon, ahol tökéletesen működött még a két fél fúziója. A harmadik, Welcome To My DNA lemezre viszont csak egy jóindulatú hármast tudtam adni, ugyanis ez már főleg távkapcsolatban fogant és nagyon is érződött rajta. Sajnos a IV-essel is ugyanez a helyzet, igazán aktívan Aviv működött a munkálatok során és a számok közül a nagyon ütősek pont azok, amiken jelen van Steven is pl. Pills, Sense of Insanity (ez a dal gyönyörű), Jupiter. Nekem személy szerint nagyon tetszik még a Kissed by the Devil és a Lost Souls + az XRay-ben Vince Cavanagh is vendégeskedik az Anathemából.
Összességében azt mondhatom, hogy a húzószámok tényleg jobban sikerültek, mint a harmadik lemezen és a IV jobb is lett, az erősebb dalok pedig nálam slágerek lesznek az tuti, de sajnos a Blackfield IV sem éri el az első két kiadvány szintjét és egyre szembetűnőbb Steven szándékos háttérbe szorulása a projektben, ami baj, mert ők együtt tudnak maradandót alkotni, ha már Blackfieldről van szó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.